IC kezelési lehetőségei

Számtalan kezelési lehetőséget tartanak számon, ezek egy része Magyarországon nem elérhető. Szerencsére ezek egyúttal erősen vitathatóan hatásos szerek vagy módszerek.

 

Nem célom az összes lehetőséget felsorolni. Ilyen leírást meg lehet találni az Interneten (lásd Ajánlott Internet oldalak).

 

Fontosabbnak tartom a jelenleg rutinszerűen alkalmazott, a leghasznosabbnak talált eljárások bemutatását, bár hangsúlyozom, hogy a kezelés mindig egyénre szabott kell, hogy legyen, így nem létezik egyetlen, mindenki számára üdvös megoldás.

 

Általánosságban elmondható, hogy a hólyagnyálkahártya betegségének kezelésére annak helyi, lokális kezelése a leghatékonyabb.

 

A diagnosztika fejezetben leírt hólyagtágítással láthatóvá tehetők az egyébként észlelhető elváltozást nem mutató beteg nyálkahártya területek. Ezek vérbő, vérzéses foltok formájában mutatkoznak, helyenként a nyálkahártya rianásszerű repedéseivel. Ezeken a helyeken sérült vagy hiányzik a védő belső nyák-bevonat, a GAG réteg. Itt jutnak át a nyálkahártya mélyebb rétegeiben lévő fájdalomérző idegvégződésekhez a vizeletben lévő ingerlő anyagok.

 

Kezdeti stádiumban, csak minimális elváltozások esetén jöhetnek szóba helyileg, a húgycsövön keresztül a hólyagba fecskendezett anyagok (ún. hólyagkoktélok), melyek szinte minden szerzőnél tartalmaznak valamilyen GAG réteg regeneráló-pótló anyagot (hyaluronat oldat, heparin, chondroitin szulfát, pentosan poliszulfát) és helyi érzéstelenítőt (pl. Lidocain), a helyi érzéstelenítő hatását fokozó, vegyhatást lúgosító pufferoldatot (Na-bicarbonat) és gyulladás- és hegesedést gátló mellékvesekéreg hormont, szteroidot (pl. triamcinolon-Kenalog susp., metilprednizolon-Medrol, Metypred).

 

Az összesen 20ml oldat-keveréket az üres hólyagba vagy katéteren keresztül fecskendezzük be, vagy a fecskendővel közvetlenül a húgycsőnyílástól nyomjuk be a húgycsőbe-hólyagba. Ez utóbbi alkalmazásnak előnye, hogy a következő vizelésig a hatóanyag a húgycsőben is bennmarad, s itt is gyógyító hatást fejthet ki, mivel a húgycső nyálkahártyája gyakran mutat hasonló elváltozást, mint a hólyagnyh. A gyógyszer keveréket a betegnek a lehető leghosszabb ideig érdemes a hólyagban benntartani. Segíthet ebben, ha a tervezett helyi hólyagkezelés előtt már 4-5 órával nem fogyaszt folyadékot a beteg. Az ilyen hólyagkezeléseket az irodalomban hetente egyszer, összesen 15 alkalommal javasolják elvégezni. Tapasztalatom szerint ennél kevesebb alkalom is elegendő, 4 hétig hetente 1x, ezt követően 2 hetente 2 alkalommal, majd havonta 1-1 kezelés 2x. A kúra így összesen 8 kezelésből áll. E kezelésre a panaszok lényeges és tartós csökkenése várható.

Tapasztalatunk szerint úgy tehetjük a sikeres eredményt tartósabbá, ha az akár teljes panaszmentesség esetén is 6-8 hetente 1 alkalommal fenntartó hólyagkezelést végzünk (akár hosszú éveken át). Ha a jó állapot elérésekor teljesen felhagyunk a kezeléssel, legtöbb esetben 6-10 hónapon belül megindul az állapot romlása. 

 

 Amikor a hólyagtágítást követően nagy kiterjedésű, kifejezett elváltozást mutató nyh. területek láthatók, vagy a hólyagban már eleve fekélyes területek (Hunner ulcus) voltak, ilyenkor egymagában a hólyag helyi gyógyszeres kezelése nem elegendő, hanem közvetlenül a hólyagtágítás után általános érzéstelenítésben vagy altatásban ezeket a beteg nyálkahártya területeket igen gondosan az utolsó darabig leégetjük elektromos árammal (ennek video felvételeit megtekinthetik a Képek, videók fejezetben).

 

 Ezzel a sérült nyh. területek elpusztulnak, s lelökődnek. Egyúttal az e területeken felszaporodott fájdalomérző ideg-végkészülékek is roncsolódnak, a fájdalmak akár másnapra meg is szűnnek. A nyh. regenerációja már az ép területekről indul meg, s tartós, akár évekig is fennálló panaszmentességet eredményezhet. A hámosodást, a nyh. regenerációját indokolt a fenti helyi kezeléssel támogatni, gyorsítani, de tapasztalat szerint a leégetés után összesen 6-8 kezelés is elegendő lehet.

 

Honlapunk eddig egyedülálló módon teszi lehetővé betegeink állapotának tartós, szoros követését, s az állapotváltozás képi megjelenítését grafikonokon. Ha ennek során egyértelmű állapotromlás, vagy ilyen irányba mutató tendencia észlelhető, érdemes vagy helyi gyógyszeres kezelést végezni, vagy akár a tágítás+leégetés+helyi utókezelést alkalmazni.

 

Amennyiben ezekkel nem érhető el kielégítő eredmény, kiegészítésként sokat segíthet olyan speciális IC diéta betartása, amit IC-s betegek tapasztalatai alapján állítottak össze. Sokan saját tapasztalataikat látják visszaköszönni benne (lásd Letölthető dokumentumok).

 

A szájon keresztül szedhető gyógyszerek hatásossága csak töredéke a helyi hólyagkezelésekének.

 

• GAG réteg regeneráló: Egyedül a pentosan-polysulfat (SP54, Elmiron) nagy adagú, tartós szedése mellett észlelhető valamennyi hatás. Normál adagja 4x3 tabl SP54 tartósan, évekig, s a hatás észlelése is csak 3-4- hónap múlva várható.
• Antidepresszánsok: A központi idegrendszeren keresztül ható gyógyszerek pl. Amitriptylin (Teperin) csökkentik a sürgető vizelést, a gyakoriságot, de jelentős mellékhatásai miatt (84%-ban) többen nem tudják szedni. Esténként 10-100mg-ig emelkedő adagban a mellékhatásoktól függően.
• Antihisztaminok: Hydroxyzin (Atarax) adagja: esténként 25-75 mg egyénileg titrálva. Pozitív hatást észleltek Cimetidine (Tagamet), Loratadine (Claritin) és Ranitidine (Zantac) szedésétől is.
• Fájdalomcsillapítók: Az első választandó fájdalomcsillapítók a nem-szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID) Az Ibuprofenen és salicylatokon kívül vénykötelesek.  A COX-1 enzimgátló indometacin gyakran már nem kellően hatásos.  A diclophenac (Cataflam, Voltaren, Diclac) részben COX-2 gátló hatással is rendelkezik, ezért talán az egyik leghatásosabb fájdalomcsillapító.
• Súlyosabb esetekben akár opioid fájdalomcsillapító (Contramal, Tramadol) adása is indokolt lehet. Adagja: 1 vagy 2 kapszula (50-100mg) naponta 3-4x óvatosan titrálva. Az oldat könnyebben adagolható az igényekhez, a testsúlyhoz egyénileg illesztve (3x15 csepptől 4x20 cseppig a 100mg/ml-es oldatból).
• H2 receptor blokkoló: Cimetidine - 3 hónapos kezelés csökkentheti a fájdalmakat, az éjszakai vizelések számát. Adagja: napi 400-600mg (2-3 részben).

Az eddig felsorolt kezelési lehetőségek ellenére fennálló vagy gyorsan visszatérő panaszok esetén megkísérelhető a korábban leírt lokális hólyagkezelések hatékonyságának fokozása, a hólyagba adott gyógyszerek felszíni kötődésének vagy a nyálkahártya mélyebb  rétegeibe jutásának elősegítése az új, nagy nyomású intravesicalis gyógyszerbevitellel.

 

Ilyenkor a „hólyagkoktél” (Cink-hyaluronat, Lidocain és szteroid oldat) hólyagba adása után egy speciális ballon katétert  vezetünk a hólyagba, aminek ballonját egy komputerrel kontrollált urodinámiás eszköz pumpájával, folyamatos nyomás- és térfogatérték rögzítése mellett fújjuk fel olyan nyomásra, amit a beteg a Lidocain érzéstelenítő hatása mellett még éppen elvisel (kb. 35-40vízcm-es nyomásig). Ezt a nyomást tartjuk fenn 10 percig.

 

Az így létrejövő túlnyomással a ballon katéter szinte „bepréseli” a gyógyszert a hólyagfal felső rétegeibe. Más szóval fokozza a gyógyszerek passzív diffúzióját, ami a gyógyszerek hatékonyulásának egyetlen módja a hólyagban.

 

A hagyományos módon a hólyagba fecskendezett gyógyszerek passzív diffúzióját több körülmény befolyásolja, korlátozza:

 

• A beadott gyógyszerek koncentrációját a termelődő vizelet (diurézis) folyamatosan hígítja, csak a kezdeti koncentráció ismert, mert később a hígulás mértéke kiszámíthatatlan.
• A hólyagban felgyűlő vizeletet a beteg csak mintegy 15vízcm-es nyomásig képes tartani, ekkor azonban erős ingerek miatt ki kell ürítenie hólyagját. A hólyag külső és belső felszíne közti nyomáskülönbség tehát igen kicsi.
• A gyógyszer hólyagban tartásának ideje is rövid és kiszámíthatatlan.
• A gyógyszer diffúzióját befolyásoló hólyagfelszín a kevéssé telt hólyag mellett igen kicsi.
• A gyógyszer bejutását, diffúzióját alapvetően befolyásolja a hólyagnyálkahártya vastagsága. Üres, vagy kevéssé telt hólyag esetén a nyálkahártya viszonylag vastag (1-2mm) is lehet.

A ballonkatéteres, nagy nyomású helyi gyógyszeralkalmazás során az előző tényezők így változnak:

 

• A hólyagban rövid idő alatt elért 30-35vízcm-es nyomás már elegendően magas ahhoz. hogy összeszorítsa a vesevezetékek beszájadzását a hólyagba, blokkolva ezzel ideiglenesen a diurézist. Így a gyógyszer koncentrációja változatlan marad a magasabb nyomás fenntartása idején.
• A hólyagban mért nyomás emelkedésével a Lidocain hatékonysága is nagymértékben fokozódik, ezért érhető el az egyébként már elviselhetetlenül magas 30-35vízcm-es nyomás
• A gyógyszert a magas nyomás elérését követően egységesen 10 percig tartjuk benn a hólyagban.
• A magas nyomás mellett már mintegy 300-500ml-es hólyagtérfogat mérhető, ennek megfelelően nagy felszínnel
• A kitágult, nagyra telt hólyag nyálkahártyája is elvékonyodik, kb. 0,1-0,2mm.
• A passzív gyógyszerdiffúziót befolyásoló tényezők előnyös változását szemléltetem az alábbi táblázatban összefoglalva:

  

További előnye a nagy nyomású intravesicalis gyógyszer-alkalmazásnak, hogy nincs szükség általános anaesthesiára, helyi érzéstelenítésben is elvégezhető – ambuláns kezelésként.

 

A 0-35vízcm-es nyomástartomány eléggé széles ahhoz, hogy a térfogat-nyomás adatok rögzítésével elvégezhessük azok komputeres kiértékelését, a cysto-elastometriát, aminek során így meghatározhatóvá válik a hólyag alap-térfogata és a hólyagfal tágíthatósága, disztenzibilitása (ezek leírása a Diagnosztika fejezetben található).